Soha nem voltam jó abban, hogy megkapjak egy feladatot, és csendben maradjak.

Gyakorlati munkával kezdtem: weboldalakat terveztem, Shopify áruházakat fejlesztettem, alkalmazáshibákat javítottam, és más csapatok félbehagyott munkáit tettem rendbe. Dolgoztam ügynökségek alvállalkozójaként is, néha még egy másik ügynökség is volt köztem és az ügyfél között. Túl sok réteg és túl kevés felelősség. Nem akarom, hogy a Kaku így működjön.

Amikor beszélni kezdünk, egy weboldal ritkán marad csak weboldal. Meghallgatom, mit akar elérni a vállalkozás, majd megnézem az üzenetet, a vásárláshoz vezető utat, a designt és a technikai hátteret. Nem teszek úgy, mintha jobban ismerném a céget a tulajdonosnál. Ő hozza a hátteret. Én a külső nézőpontot. Ezután elmondom, szerintem mit kellene tenni, miért, és mi pazarolná az időt vagy a pénzt. Az ügyfél vitatkozhat velem. Jobban szeretem az őszinte vitát az udvarias egyetértésnél.

Ma is tudok tervezni és fejleszteni, és néha ezt is teszem. De a Kaku nem úgy fog nőni, hogy én csak kivitelezéssel foglalkozom. Közel maradok az ügyfélhez, meghatározom az irányt, segítek a nehéz döntésekben, bevonom a szükséges szakembereket, és ellenőrzöm a munkát, mielőtt eljut hozzád. A Kakut bízod meg, és a Kaku felel a megbeszélt munkáért. Nem neked kell a csapatunkat irányítanod. Ha szerintem nem a weboldal az igazi probléma, azt is elmondom. A munkánkért tudok felelni. Azt nem állíthatom őszintén, hogy egy weboldal irányít minden üzleti eredményt.